Nekünk a kedvenc új színfoltunk Budán a Megszegett Ígéret Pékség, akikkel – nahát – a kávé miatt sodort össze az élet. Réka és Balázs párosa hihetetlen motiváltsággal, szaktudással és kedvességgel várják a betérő vendégeket, vásárlókat nap mint nap, kivéve, amikor épp egy kis szünetet tartanak, hogy a kérdéseinkre válaszoljanak.
Munkánk során ugyan mindannyian úgy érezzük, megfelelő helyen vagyunk, ám a napi rutinból olykor-olykor jól esik kiszakadni. Személyes kedvenceink sorozatunkban szeretnénk megosztani veletek azokat a pillanatokat, amelyeket kimondottan élvezünk mindennapjainkban. Hogy ezek épp a fő feladataink-e, vagy valami teljesen más, az a cikkből kiderül!
Egy szerencsés véletlennek köszönheti az ország a kávét – legalábbis a monda ezt állítja: a távoli földről érkező jezsuita szerzetes hozta magával, saját felhasználásra, az elhullajtott kávécseresznye azonban a földbe kerülve megragadt Kolumbiában, az ország pedig mára a világ harmadik legnagyobb kávé exportőre.
Megéri? Valójában ezt mindenki döntse el maga. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni róla, hogy a befektetett tőke nem feltétlen egyenesen arányos a jó presszó-élményekkel. Egyáltalán nem garantált, hogy ugyanazt éljük át, mint a kedvenc kávézónkban.
A pörkölő életében az egyik legpezsgőbb fejezet az új kávé kiválasztása, amikor rengeteg mintából végre kikerül az az egy, ami a ti kedvencetek is lesz. Ezen a héten arról mesélünk nektek, hogyan kerül hozzánk egy-egy új tétel, honnan tudjuk, hogy a minta jó volt-e, egyáltalán mi befolyásolja a kávé ízét.
A feladat nemcsak manapság kihívás, de a kávézás nem is olyan régi időszakában még a lehetetlen határát súrolta. Egészen a huszadik század legvégéig az emberek számára a kávé egy napi szükséges rutin, egy tartalom, értelem és minőség nélküli folyamat volt. Ebből az állapotból kívántak kiutat törni a szektor elhivatott tagjai. Megoldásként valami olyasmihez nyúltak, ami sok attribútumában hasonlatos a kávétermesztés és –fogyasztás folyamatához: ez pedig a bor volt. Az első „ültetvénykávék” a ’80-as években kerültek a polcra farmonként szelektálva, majd a 2000-es évek közeledtével az információközlés még inkább kibővült. A vásárlók így már válogathattak botanikai variáns, terroir, feldolgozásmód és ízvilág között, csakúgy mint a különböző szőlőfajták, palackok és pincészetek esetén.
Munkánk során ugyan mindannyian úgy érezzük, megfelelő helyen vagyunk, ám a napi rutinból olykor-olykor jól esik kiszakadni. Személyes kedvenceink sorozatunkban szeretnénk megosztani veletek azokat a pillanatokat, amelyeket kimondottan élvezünk mindennapjainkban. Hogy ezek épp a fő feladataink-e, vagy valami teljesen más, az a cikkből kiderül!
Etiópia tehát napjainkig egy rendszerből kirívó, érdekes origin, nemcsak különleges ízvilága és mondai háttere miatt. A gazdálkodás sokszínűségének, a kis parcellák átlátható, odaadó gondozásának köszönhetően minőségi tételei a legközkedveltebb kávék között vannak.
Sokan kérdezik tőlem, hogy melyik a legjobb filter eszköz, ám erre nagyon nehéz válaszolni. Ilyenkor sokan azt várják, hogy eláruljam a nagy titkot, és majd varázsütésre tökéletes kávék készülnek otthon, csak azért, mert az általam javasolt eszközt választották. De sajnos ez nem igaz.
A legenda szerint a kávét Etiópiában egy kecskepásztor fedezte fel, aki arra lett figyelmes, hogy az állatok teljesen kontrollálhatatlanná váltak, miután egy cserje piros bogyóit lelegelték. A bogyókat összegyűjtötte és felvitte a helyi kolostorba, hogy választ kapjon a kérdésére: vajon az ördög küld-e rontást a kecskékre a gyümölcsön keresztül?
A bátor szerzetesek pedig a gyümölcsbe harapva biztosak voltak benne, hogy csakis az ördögtől jöhetett: egyszerre fanyar és savanyú, nagyon keserű utóízzel.
