Origin tripper: Colombia

Ahonnan a kávé jön – Kolumbia

Egy szerencsés véletlennek köszönheti az ország a kávét – legalábbis a monda ezt állítja: a távoli földről érkező jezsuita szerzetes hozta magával, saját felhasználásra, az elhullajtott kávécseresznye azonban a földbe kerülve megragadt Kolumbiában, az ország pedig mára a világ harmadik legnagyobb kávé exportőre.

Kolumbia a változatosságok országa: nemcsak földrajzilag, de kulturálisan és nyelvileg is (68 etnikai nyelv van jelen a spanyol és az angol mellett). Kávétermelés szempontjából természetesen a földrajzi szempontok számítanak, különleges, zegzugos, egyedi mikroklímájú farmokon észbontó minőségű kávékat készítenek kistermelők.

Történelem:

Kolumbia sokáig a világ legnagyobb mosott kávé exportőre volt, az ország ugyanis korán felismerte a kávéexportban, sőt, a minőségi kávéexportban rejlő üzleti lehetőséget. Termőföldjei az Amazonas esőerdőktől az Andok helységeken át nyúlnak a mai napig. Kezdetben azonban a kávé-háromszögből érkezett a legnagyobb arányban a kávé: Caldas, Quindió és Risaralda régió a mai napig a teljes termelés 15%-át adják. A három régió együtt része az UNESCO örökségnek is.

Fő termelő régiói a 19. század elején robbantották be a kereskedelmet: 1912-ben már a termelés 50%-át a kávé tette ki. Korai előrehaladottságát mutatja az országnak, hogy nem sokkal később megalakult a Federacion Nacional de Cafeteros (FNC, 1927), amely a mai napig egyedülálló. Akadnak ugyanis országok saját, non-profit szervezettel az import és az export irányítására, az FNC azonban ennél jóval többet nyújt a termelők számára, legyen szó fejlesztésekről (utak, iskolák, egészségügyi központok), érdekképviseletről vagy edukációról.

Kutatórészlege, a Cenicafe az új variánsok fejlesztéséért felel. Bár Amerika sokáig messziről nézte a világban pusztító kávélevélrozsda járványt, számolniuk kellett azzal, hogy hamarosan az országot is eléri a betegség. Ennek érdekében az Arabica és Tymor Hibrid keresztezésével kezdtek kísérletezni, arra törekedve, hogy az így létrehozott variánsok az Arabica csészeminőségét, és a Tymor ellenállóképességét (esetleg terméshozamát) örököljék.

Ezen kísérletekből jött létre Kolumbia két legnépszerűbb variánsa, a Colombia (1982) és a Castillo (2005). Az új variánsoknak köszönhetően, az ország ugyan túljutott a járványon, mégis jelentős újratervezésre volt szükség.

A visszaesett termelést ügyes stratégiával évi 7,5 millió eladott zsákról mindössze 5 év leforgása alatt 12-re növelték, mely köszönhető a specialty térhódításának is.

A nagy gazdaságok mellett ugyanis megjelentek a kistermelők is, a kávérégiók pedig szaporodni kezdtek. Az egyedi mikroklímával bíró területek pedig hihetetlen tételeket adnak ki: a honey és natural feldolgozású kávék is egyre népszerűbbek.

Csészejelleg

Diverzitásából és feldolgozási sajátosságaiból adódóan nehéz általános ízprofilt húzni a kolumbiai kávékra. Általában könnyű testtel, vibráns savassággal és citrusos édességgel jellemzik az innen érkező tételeket, azonban az ország hosszanti fekvése alapján is találunk jellemző ízprofilokat.

Az északi területeken általában alacsonyabb tengerszint feletti magasságon fekvő farmokkal találkozhatunk, így, a magasabb átlaghőmérsékleten érő és feldolgozott kávék mélyebbek, savasságuk nem annyira élénk, inkább csokoládé és mogyoró, sőt, földes jegyek is jellemezhetik.

A középső területekről érkező kávék legkiemelkedőbb tulajdonsága a gyümölcsösség, ami balanszos savakkal és testtel, magas édességgel, esetleg egy kis gyógynövényes ízvilággal társul.

A déli területekről érkező kávék a legédesebbek, finom, selymes testtel, citrus jegyekkel.

Érdekessége még a régiónak a mitaca. Az országon észak-déli irányban átvonuló párás óceáni levegőnek köszönhetően ugyanis fél évvel a fő szüret után nem ritka, hogy még egyszer beérik a termés – ez nem egyedüli jelenség a kávétermő területek között, azonban igen ritka is.

Kolumbia mint brand

Kolumbia nemcsak, hogy sokáig a legmagasabb minőségű kávét produkálta, de igen hamar felismerték a saját brand építésében rejlő lehetőségeket, amelynek a kávéexport virágzása is nagyrészt köszönhető. 1958-ban megteremtették Juan Valdez farmer alakját, aki szamarával, Conchitával a „Mountain Grown 100% Colombian Coffee” márkaarca lett. A kávézsákokon szereplő férfi arcát és alakját három színészről mintázták – jutazsákokon azonban már csak sematikus formában jelenik meg.

Sokszor márkaértékkel keverik a Supremo, illetve az Excelsokifejezéseket, ezeket azonban az FNC csupán a méretosztályozásra használja: előbbi a nagy, utóbbi a kisebb méretű kávészemekre utal. A megnevezések nem biztosítanak minőségi lekövethetőséget.

Kávéhagyományok Kolumbiában

Kolumbia azon országok közé tartozik, aki amellett, hogy jelentős mértékű kávéexporttal rendelkezik, maga is nagy fogyasztója – épp ezért a helyi kultúrában nagyon fontos és jelentős szerepe van.

A tradicionális népital a tintó. Az italt egy greca nevű eszközzel készítik, ami szamovárokhoz hasonlóan néz ki és működik: egy áztatós és egy forró vizes része is van. Az őrölt kávét finomra őrlik és készítenek belőle egy sűrű kávéeszenciát, amit később felhígítva fogyasztanak.

Forrás:

Fotók: DRWakefiel, Sucafina;

James Hoffman: World Atlas of Coffee

Sucafina – Origins: Colombiahttps://sucafina.com/emea/origins/colombia?price=EUR

DRWakefield – Origins: Colombiahttps://drwakefield.com/origins/colombia/

PDG – Coffee varieties – DebunkingthemythsaroundCastillohttps://perfectdailygrind.com/2017/06/coffee-varieties-debunking-the-myths-around-castillo/