Mese a kávéról – a babok hosszú útja a kezdetektől napjainkig

A kávé egy sötét anyag, ami a fekete mágia eszköze és az ördögtől ered? Egy fekete leves, babból készítve? Olaszország a legnagyobb termesztője, onnan ered a klasszikus kávé?

Összességében nem – mégis egy kicsit igen. Lássuk, milyen igazság rejlik a tévhitek mögött, melyek tulajdonképpen az elferdült valóságot fedik.

Kávé – az ördög gyümölcse

A legenda szerint a kávét Etiópiában egy kecskepásztor fedezte fel, aki arra lett figyelmes, hogy az állatok teljesen kontrollálhatatlanná váltak, miután egy cserje piros bogyóit lelegelték. A bogyókat összegyűjtötte és felvitte a helyi kolostorba, hogy választ kapjon a kérdésére: vajon az ördög küld-e rontást a kecskékre a gyümölcsön keresztül?

A bátor szerzetesek pedig a gyümölcsbe harapva biztosak voltak benne, hogy csakis az ördögtől jöhetett: egyszerre fanyar és savanyú, nagyon keserű utóízzel. Egyetlen megoldás maradt az ördög kiűzésére, ez pedig a szemek elégetése. Tűzre vetve azonban a pörkölődő kávészemek olyan ínycsiklandozó illatot árasztottak, hogy a szerzeteseknek muszáj volt módosítaniuk a szemek eredetét illetően, hiszen ilyen finomság csakis Istentől érkezhet. Ez után az etióp szerzetes közösségek megtartották maguknak a kávé titkát, és egészen a 19. század végéig ki sem adták.

A legenda félig meddig fedi a valóságot: a kávé valóban Etiópiában bukkant fel először, ám az utolsók között kapcsolódott a világkereskedelembe.

A Kaffa régiójában élő nomád törzsek használták a tűzön pirított, összetört kávét éjszakai szertartásaik során, leváltva ezzel egy korábban hallucinogén növény leveléből készült italt. Vándorlásaik során átadták a receptet, az ital használata pedig hamar elterjedt az arab térségben, ahol a 15. században már a zúzott, szárított, égetett szemekből készítették a qahwa nevű italt.

Igazán azonban csak akkor terjedt el, amikor az akkori kormányzó betiltani igyekezett: 1511-ben Mekka kormányzójának rendeletét felülbírálták, és egy hivatalos fórumot hoztak létre, ezek voltak az első kávéházak.

A kávé, ami összehozza az embereket

A reklámokból hallott szöveg igazabb, mint hinnénk: az arab kávéházak voltak az első nyilvános terek, ahol különböző rangú, más-más kasztokba tartozó emberek is leülhettek egy asztalhoz tárgyalni, beszélgetni, találkozni.

A kávéház így egy olyan közösségi színtérré vált, amelynek ugyan fő bevétele a kávé értékesítéséből származott, valódi értéket azonban a társadalom számára jelentett: a hely a szabadságot szimbolizálta a betérő vendégeknek és olyan társasági élményt kínált, amelyre egyetlen más vendéglátó létesítményt sem volt képes akkortájt.

Európa – a sznobok világa?

Gyilkosság történt Velencében: a halott török kereskedő földi javainak átvizsgálása közben pedig kávé készítő eszközök kerültek elő. Bár akkor még nem sokakat mozgatott meg, a kereskedelmi vonalak mentén kezdett elterjedni a kávé használata, olyannyira, hogy a 17. század közepén megjelentek az első angliai kávéházak.

A kultúra együtt érkezett a csokoládé és a tea fogyasztásával, azonban ahogy a munkásréteg egyre inkább bekapcsolódott a teafogyasztásba, úgy vált egyre elitebbé a kávéfogyasztás. A meleg, cukros, tejes kávé hamar kedvelt reggeli itala lett az elit rétegnek, majd nemsokkal később Franciaországban robbant nagyot: a fővárosban hamarosan több kávézó nyílt, mint művészi szalon. A kor művészei számára meghatározó függőséggé vált a kávéfogyasztás, Voltaire például állítólag napi 40 csésze kávét fogyasztott.

Olaszország – a kávé igazi őshazája?

De nem ám.

Sajnos Olaszországban nem terem kávé, azonban a kávétörténelemben jelentős szerepet tölt be, mégpedig nekik köszönhetjük az espresso forradalmat. A huszadik század elejéig ugyanis a kávét gyümölcshús nélkül pörkölték, mozsárban törték, majd vízzel leforrázva, felöntve, filterkávéként készítették. Így azonban egyetlen vendég italának elkészítése perceket vett igénybe, ami a kor megnövekedett igényét egyre kevésbé elégíthette ki – nem maradt más megoldás, gyorsítani kellett a kiszolgálást. Az első gőznyomás elvén alapuló gépek 1905-ben jelentek meg, ám az elvet teljes mértékben felülírta AchilleGaggia, akinek rugós csaptelepes gépe magasabb nyomáson készítette el az espressot, mely mára valamennyi kedvelt kávés ital alapja.

Napjaink meséi

A kávé mára már tetemes helyet foglal magának a gasztronómiai tételek sorában: a specialty forradalomnak köszönhetően ma már tisztában vagyunk a kávé származásával, a feldolgozás módjával, a pörkölés fokával, kávézókba betérve pedig szakképzett személyzet készít számunkra tökéletes italokat.

A kávé forradalma természetesen sokkal több mindent rejt magában, hosszú útja a gyarmatosítástól kezdve, az amerikai tömegfogyasztáson át ért napjaink minőségorinentált formájába. Mára elengedhetetlen része a mindennapoknak, tudósok kutatják ízösszetevőit, a testünkre gyakorolt hatását, miközben kávészakértők percenként elvesznek a szakma valamely mélységében.

Fontos tehát, hogy ne álljunk meg az első lépésnél, nézzünk a csomagolás mögé, hogy lássuk: a kávézás továbbra is egy közösségi élmény, mely rengeteg ember munkáját tömöríti egyetlen csészébe.